Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 526.

526.

Olyan helyen aludni, ahol még sosem,

modern világban jó kihívásnak tűnik,

de azért ezt csak olyanok gyakorolják,

akik a vadat elég ügyesen űzik.

Nagy többség a Földön még ma sem mozdul ki

otthonról sosem, legföljebb a környékét

ismeri, és a háza, ágya olyan szent,

hogy soha másra nem cserélné értékét.

S ahogy a mítosz eltúlozza a dolgot,

kitalálták a hódító nomádokat,

akik minden nap máshová vernek sátrat,

és létrehozták az örök gyarmatokat.

Mintha leigázni természetes volna

más népeket és olyan szolgává tenni,

aki nem szabadulhat meg e sorsától,

életébe örökös mérget keverni.

Menekülni szeretnének igen sokan,

a megalázó helyzetből, romlottságtól,

és felfedezni a világot, mielőtt

levélként leválnak őszi évszak ágról.

Van erre mód, de ára van: azonosult

lélek az új hazával, „korszerűbb” korral,

s habár az javakkal rendelkezhet nekünk,

gazdagabb jövőnk hit híján poklot forral.