Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 527.

527.

Alkalmazkodni akkor is sikert arat,

amikor megaláztatásnak tűnhet fel,

aki nem tudja, hogy milyen szándék vezet

egy-egy tettet, megelégszik tettetettel.

Nem azért vagyunk a földön, hogy valaki

szolgái legyünk, de szolgálni másokat

olyan nemessé tesz, hogy elfeledteti velünk:

a támadónk nem lehet Isten-másolat.

Hanem ő fog lassan hozzánk idomulni,

mivelhogy Isten segedelméért lohol,

hogy győzhessen tovább, de fel kell nőnie

magasabb nagysághoz, mint amit most kohol.

Mi onnan szeretnénk szeretni még azt is,

aki nem hagyja, nem érdemli, mert sikert arat

ott, ahol semmit sem vetett, csak haragot,

mutatván neki, hogy van új a Nap alatt:

Összesség üdvözülése megidézve

már a mindennapokban is valóságos

értékként, miért áldozatot kell hoznunk,

különben a semmittevés lesz a csábos.

Akkor pedig valamit csak oly másiktól

kaphatunk, akinek van, s akkor járunk jól,

ha mi magunk megtanulunk úgy dolgozni:

ne kívánjunk semmit felebarátunktól.