Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 535.

535.

Korunkbeli háborúknak sátáni a

háttere: önző fegyvergyártók indítják

az ártatlan emberek szenvedését nem

tekintve, s ehhez vannak kegyetlen minták.

Eleinte kisebb területekért folyt

a párbajszerű harc, ki legyen ott király,

aztán ahogy az erő növekedett, lett

egyre nagyobb távolsági hatékonyság,

birodalomképzés a végén, az egész

Föld egy hatalom alá rendelésének

vágya: mindenhol ugyanama kottából

szóljon ma rabszolgaléti egyenének.

Voltunk, és lehetnénk továbbra szabadok,

ha háborúknak nem lenne rejtett haszna,

mert bár rombolását mindenki szenvedi,

busás jövedelmét senki nem láthatja.

Csak azt, hogy felemelkednek iparágak,

most már oda fizetve biztos kamatot,

és addig alulértékelt régiók,

ahonnan a tőkét kapták, mert kalandot

vállaltak, társítani pénzt s harci sikert,

s nemhiába vitték bőrüket vásárra,

koncként kapták népet pompában uralni,

és a lélekgörbítésnek is volt ára.

E kettős vagy inkább hármas tagolású

világ végzetes sorsként jelenik meg és

szükségszerűségként, isteni törvények

hirdetője, de csak embertelen levés.