Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 535.
535.
Korunkbeli háborúknak sátáni a
háttere: önző fegyvergyártók indítják
az ártatlan emberek szenvedését nem
tekintve, s ehhez vannak kegyetlen minták.
Eleinte kisebb területekért folyt
a párbajszerű harc, ki legyen ott király,
aztán ahogy az erő növekedett, lett
egyre nagyobb távolsági hatékonyság,
birodalomképzés a végén, az egész
Föld egy hatalom alá rendelésének
vágya: mindenhol ugyanama kottából
szóljon ma rabszolgaléti egyenének.
Voltunk, és lehetnénk továbbra szabadok,
ha háborúknak nem lenne rejtett haszna,
mert bár rombolását mindenki szenvedi,
busás jövedelmét senki nem láthatja.
Csak azt, hogy felemelkednek iparágak,
most már oda fizetve biztos kamatot,
és addig alulértékelt régiók,
ahonnan a tőkét kapták, mert kalandot
vállaltak, társítani pénzt s harci sikert,
s nemhiába vitték bőrüket vásárra,
koncként kapták népet pompában uralni,
és a lélekgörbítésnek is volt ára.
E kettős vagy inkább hármas tagolású
világ végzetes sorsként jelenik meg és
szükségszerűségként, isteni törvények
hirdetője, de csak embertelen levés.
Comments