Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 558.

558.

Csak annak nehéz az élet, aki másra

számít, mint ami aztán szembejön vele,

s annak köszönheti, ha mást mondtak neki,

vagy nem hitte el, mi az élet veleje,

bár világosan megfogalmazva valaki

csak-csak adott tájékoztatást a tényről,

hogy mekkora munka árán lehet boldog,

aki nem akar elbúcsúzni a fénytől.

De van példa arra, hogy édes a teher,

éppen annyi, amennyi ember született,

legyen olyan természetes az életünk,

minthogy kikel a mag, mit kezünk elvetett.

Vagy hogy csak annyit pihenj te is a sötétben,

mint mikor a Nap föld alá bújik éjjel,

és csak annyit fáradj mindegyik napodon,

hogy az álom ne gyötörjön rút szeszéllyel.

Valódi nehézség az, hogy úgy kell egymást

irányítani, eredmény összeillő

legyen, úgy, hogy mindenki jól járjon, aki

él, mert teljesítménye kiegészítő,

azaz legalább keveseknek tetszik, így

jutalmazva is lesz, de ami sokaknak,

az divattá válik megsokszorozódva,

mint palota, mely előbb királyi s paplak.

S tanuld meg jobban becsülni célod öröm

teljesülését, mint sajnálni rá költött

erőd és időd, mert nem légzés, étkezés

lényegünk, hanem hivatás, ha betöltött.

S ne egyénileg keress megelégedést,

az még akkor is felesleges, unalmas,

ha nem kopik lényed, hanem fiatalság

legyen örömöd, mert élet úgy hatalmas.