Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 559.

559.

Csak a félelmetesen nagy erő kelthet

félelmet, mert a kézben tartottat tudod

irányítani, és eme okból nyerhet

teret erőszak, mi hatalomra jutott.

A villám porrá éget minden életet,

ezért félték, tisztelték – kutatták aztán

a vihart, s a villany megszelídíttetett,

lett áldás fény mesterségesen fakasztván.

De az égiháborút követte földi,

vérző sebes halált okoztak fegyverek,

pénzét a világ még most is rájuk költi,

és atommáglyán elporladástól remeg.

Vízözönök emléke szintén eleven,

folyami árvizek gyakran ismétlődnek,

a mai szintemelkedés a tengeren

olyan veszély, mondják, hogy nekünk már lőttek.

Ehhez jön még közeli éhhalál réme,

mert az emberiség úgy elszaporodik,

hogy nem jut majd falat senkinek ebédre,

be kell fejezni a fejlődés sztorit.

És megsülünk, mert úgy felmelegszik a lég,

le kell hát állítani a gazdaságot,

nemzeti érzésnek is jobb, ha elalélt,

önálló államokra szórják az átkot.

Keltsen állandó félelmet világjárvány

ellene védekezés korlátaival,

inkább maradjanak érzelmeik árván,

s jó, ha bátorság mindenkiből elinal.

Minderre józan ész megálljt parancsol már,

leleplezve mai hamis prófétákat,

eloszlik lassan a tudományos homály,

mind meglát megoldást, ki szabadon láthat.