Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 563.

563.

Üres-e a remény, s kell-e merengeni,

ne kérdezd meg attól, ki éppen műveli,

mert őneki sokkal nagyobb gondja akadt,

mint felülről nézzen megmászandó falat.

Reményhídon mehet vélt céljai felé,

de biztos célt nem választott eddigelé,

ezért nem hatékony sekély merengése,

jövő szavának bizonytalan csengése.

„A nehezebb útnak vág neki a bátor,

könnyebbiknek a lenézett gyáva tábor”,

de a folyamat értékei mélyebbek,

mint látják felszínen maradó vélelmek.

Rossz, ha tanácsadásban versenyezni kell

idegen érvekkel, míg a saját kikel,

mint jól felkészült földben életre magunk,

ki lehetne fontosabb, mint saját magunk?

Igaz, nemzetségek nemzetet alkotnak,

életükkel hosszú időt átkarolnak,

de a családot alapító egyének

érdeme lesz, ha nincs vége a mesének

és tovább nő mai bonyolult közösség

sok lehetőséggel, mihez maguk kössék

újonnan felnövő reménység tagjai,

kikben tisztán csendül a jövő hangjai.

Ezért ellenünk a támadások ténye

legyen világos, ha sötét is a fénye,

le kell győznünk magunkban a kétségeket,

s hittel telt szív élvezhet merengéseket.