Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 573.

573.

Élni is kellene, nemcsak táborozni,

szőlőszüret után új borral borozni,

lassan nem négyévente kezdünk új irányt,

naponta fordulunk új Napisten iránt.

Mintha hadjáraton volnánk egész évben,

nincs nyugalmunk valamilyen békés révben,

olyan téveszmékkel ágyúzzák fejünket,

elfogadván magunk okozzuk vesztünket.

Mert mennél nagyobbat hazudik lódítás,

annál könnyebben valósul meg hódítás,

ha nem állunk ellent rosszat felismerve,

igaz javunkra folytatni bátran merve.

Bár széplelkűnek mutatott változatban,

eredeti kirablásunk változatlan,

még most is ama régi forrásból mernek,

ahonnan a más vallásúakkal vernek.

Elvesztvén emberségünk szép alapjait,

kiszolgáljuk gonosz világ gazdagjait,

akiknek teremtünk földi mennyországot,

s mit meghagynak nekünk, előre megrágott.

Hiszen képzelete mindannak beszűkül,

aki mástól várja megváltását bűntül,

mert hogyha mindenki abban fogantatott,

nem veszti lelkéről ingyen a lakatot.

Csakhogy ez egyéni életünknek része,

nem a nagyközösség velőt rázó vésze,

ismertek összességünk jó törvényei,

amivel választásunk jövőnket nyeri.