Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 580.

580.

Kötelességeket szabályokkal oldunk

teljesíthetővé merev állapotból,

hogy sziklatömbként ne nyomjon agyon súlyuk,

nehogy már azt se tudjuk, hol áll a fejünk,

mikor a feladat toronyként tornyosul,

vízoszlopként hullik ránk, mint tengerhullám,

mert eltévedtünk az élet sűrűjében,

vagy meg se tanultuk az elvárásokat.

Nagy segítség tehát, ha rendezett élet

vesz körül bennünket fiatal korunkban,

határozottan, s persze fokozatosan

találkozunk építő követelménnyel,

mint ami a gyakorlatban segít sokat,

hogy ne legyünk kétbalkezes ügyetlenek,

és lelki s erkölcsi összeszedettségben,

miáltal nyugodtan nézünk a világra.

Mert hogyha tudjuk, mit hogy lehet és

kell csinálni, könnyen túl lehetünk rajta,

sőt már élvezzük is, s hogy kik vagyunk közben,

szokásos munkánkat, társas életünket,

a visszajelzések is erősítenek,

mert elismerés, hogy olyan vagy, mint mások,

ha tudatlan borj’ként állsz új kapu előtt,

kétségbeesésig visz bizonytalanság.

Még azért a hit segíthet, hogy mindenki

ugyanolyan és majdcsak lesz valahogyan,

ámde jobb gyerekkortól minden nap tenni

érte, hogy a boldogság szabályát megtudd.