Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 583.

583.

Kinek hazudik, ki főbenjáró ügyben

megteszi, mert előnyt akar kovácsolni

általa, nem fog-e összedőlni hamar,

amit átveréssel sikerült ácsolni?

Mert a szög helyén, ami összetartaná,

nincs semmi, sőt az ellenkezője igaz,

de hamis állítással nem sokra megyünk,

mert a tények makacs dolgok, győz veritas.

Azért kell a valóságot tiszteletben

tartani, mert annyira összefonódott,

mint a csapolással készített ácsolat,

léte idő-gyökerű jelentést kódolt.

Magát is becsapja, aki elhiszi, hogy

a történést kedvére befolyásolja,

mégha bólogatni kezdenek is a fák,

nem maguktól, hanem szél fújja, borzolja.

Erőszakkal nem megy jó irányba semmi,

mert kis ellenállás is eltérít jótól,

még ha azt akarta volna is az aktor,

olvadás jön majd, ha várat épít hóból.

Megértve az élet-haladási irányt,

lehet csatlakozni gondolat menethez,

mi mindig a legátfogóbbat szolgálja,

s előbb-utóbb önzésbőrt vedléssel vetkez.

Nem hazugság hátára kell tehát ülni,

hanem bátorság-lóra, közös szekérre,

ha őszintén oda akarunk eljutni,

mit sors jelölt ki korszakunk emberére.