top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 584.









584.

Micsoda párhuzam: hegykopás életünk;

hogy teljes kifejlődésünk után fogyunk

halálunkig, ahogy a felgyűrt csúcsokat

örökké zúzza porrá szél, erózió.


S amint a völgyekben dús televény virít,

nekünk is van olyan jó időszakaszunk,

amikor teljes erőnkkel rendelkezünk,

termésként utódokat s találmányt hozunk


világra és világnak, s mielőtt végleg

elhalunk, hanyatlást élünk meg csendesen,

úgy közelítve gondolattal a létet,

hogy kezdetté váljon kiteljesedésünk.


És a hasonlat ennél is többet takar,

mert ahogy folyók eleinte hegylábat

kerülgettek s mára hegyderékig érnek

a síksággá tömörült törmelék földek,


úgy embernemzedékek hosszú sora

töltötte tudással szakadékjainkat,

ahová eleinte hamar zuhantunk,

s mi már biztos talajt érzünk lábunk alatt.


Olyannyira, hogy szinte megfeledkeztünk

erről a hosszú, nehéz alapozásról,

s mintha a táj is mindig ilyen lett volna,

minket is kész alakban teremtett Isten –


vélelmezzünk inkább, hogy ne kelljen szembe

nézni kemény valósággal, hogy kő porlad

és válik talajjá, s értelmet gyullasztván

váltunk emberként végtelenség rabjává.


23 megtekintés

תגובות


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page