Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 589.

589.

Mit teszel magadért? – rólad szól az ének,

hogy elérd életeddel a teljességet,

rászolgálsz-e tetteiddel bizalomra,

merre menjen a rád bízott világ sorsa?

Megtanultál-e annyi mindent legalább,

azonosítsd közüle létünk igazát,

és amire figyelmeztet az isten-fi,

könnyedén teljesítsd, helyére tudd tenni?

Rátaláltál-e, ami egyedi éked,

előtérbe állítva saját értéked,

látszódjék megismételhetetlenséged,

mindenki társául elismerjen téged?

Ám ezt mind rosszul mondom, nincs is rá szükség,

hogy magadat kérdezd, mint cserélj fel szürkét

életed terén sokszínű kavalkádra,

mert eleve te vagy a legszebb lét-mátka.

Olyan képességekkel születtél, ember,

hogy csoda-cseppjeid sokasága tenger,

és akik szeretete világra hozott,

érző erőtér hullámzása fogadott.

Emiatt mindig tudtad, nem vagy egyedül,

mindenki élvezi, bár csak egy hegedül,

és azért kell mennél többet kipróbálni,

létezését igazold, legyen az bármi.

De csak jó dolgok jöhetnek számításba,

azért tanulod, közvetítsd emberszámba,

szeret is érte közel s tág környezeted,

aki lettél értük, álmoddal beveted