Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 599.
- szilajcsiko
- 2022. szept. 9.
- 1 perc olvasás
599.A tartalom – gondolat és érzés – lehet
szinte azonos ma régi időkbeli
prédikátorok mondanivalójával,
mert csak a körülmények változhattak meg,
a cél és a kérdés ugyanaz maradt, hogy
hogyan válhatunk, lehetünk, maradhatunk
emberek, bármily új körülmények között,
legyenek bár sosemvolt nehézségűek.
És az már régen rossz, ha ezt kérdezni kell,
mert magátólértetődő hagyományként
hullik ránk megszületésünktől mint örök
Ige: belső hangként figyelmeztet bőszen,
vagy eszesebb, ünnepélyes hangon szólít
mélyebb-magasabb összefüggéseinek
megértésére, minek hallgatása még
akkor is élvezetes, ha ostorozás,
hiszen senki sem tökéletes, és annál
jobban elfogadja a segítséget a
tapasztaltabbaktól, mennél tapasztaltabb,
s ő maga csak akkor „lázad isten ellen”,
ha a közvetítő árulóként lép fel:
egyetemes értékek lábbal tiprója
lesz, vagy körmönfont, rejtett megalázója,
de kibújik szög zsákból, s eb ura fakó.
Mert az élet összekapcsolja hit dolgát
a mindennapi kenyérrel, s visszadobja,
ha kőzáporral ágyúzzák is, mert tele
has táplálja szívünk által lelkünk eszét.
