Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 610.

610.

A művészet utánozza az egyszerűt:

beszédet, szerkezetet és történetet,

úgy jelenít meg utánozhatatlanul,

ahogy valóságot látunk, elevennek.

A tudomány ellenben oly részletekbe

süpped, hogy szinte adattengerbe fullad,

pedig éppen összefüggések halmaza,

hol a vizsgált dolog valóságra gyullad.

Mégse tekintjük illúziónak mozi,

színház, múzeum és verseskötet mélyén

nyert élményeinket, mert szükségünk van rá,

hogy velük végigmenjünk életünk élén.

Viszont a megfelelő eszközzel vizsgált,

mért és modellezett világ beavatást

jelent a teremtő isten műhelyébe,

híveként elérni a megszentelt hatást.

Mindkét területen magas követelmény

a magas színvonal: rosszul sikerülttel

pancserok ne ártsanak sokkal nagyobbat,

mint szakács odaégett s kidobott sülttel.

Mert a nép egyszerű gyermeke csak olyan,

mint az egyszeri ember, kit nem lehetett

meggyőzni másról, csak mit ő maga látott,

hallott, s tudta, az nő ki, mit keze vetett.

Ám hogy művészet és tudomány még együtt

is dolgozhatna, szereplőitől távol

állni látszik, de idő afelé halad,

hogy majd mindegyikük a másiktól másol.