Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 611.

611.

Hűség és hit különbségét feszegetni

talán nem szőrszálhasogatás, senki se

ragaszkodhat cselekedettel ahhoz és

akkor, ha az nem alapszik szilárd hiten.

Gyerekkortól úgy kezeljük életünket,

hogy az nemcsak végigmegy az idő útján,

hanem hogy küldetésünk van életen túl:

hitforrásként használjuk misztikus kútját.

Szeretteink idősebbek, sőt öregek

is lehetnek, mesélnek régi dolgokról,

amikor még ők sem éltek, de nekik is

voltak, akik beszámoltak távlatokról.

Mert a felnőttek tanítanak meg nemcsak

hátra, de előre is nézni, jövőbe

tekintve építeni magunkat egyre

képesebbre, hogy legyünk életünk őre.

És múltat és jövőt őrizni úgy lehet,

hogyha beépítjük jelen szorgalmába,

mert mindig a most meglévő érvényesül,

ezért kell megszenteltként nézni a mára.

Holnapban hinni pedig olyan lendület

forrása, hogy az fennmarad öröklétig,

a világ is csak azért van, mert számunkra

örökül hagyták, kik megszűnéstől féltik.

Ennél többre sosem megy majd titokfejtés,

ne szakítsa meg istenné érlelt hitünk,

hűsége teljességét megvalósítva

halála előtt vagy után mindegyikünk.