Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 617.

617.

Ki mondja meg, mi időszerű és mi nem,

avagy mi igen korszerű vagy elavult,

ki állapítja meg értéke mértékét

mindannak, mit jövő kíván s kidob a múlt?

Egyes emberek tapasztalata véges,

tömegének pedig nincsen öntudata,

iránymutatást végzők felelőssége,

időnászból született minőség kara.

Gyorsan változó életmódot hajszolunk,

munkánk ellenértékét elszívja divat,

eközben magára marad önérdekünk,

hatalmat nyer, aki kirakatba kirak.

Termékekre társadalmi megrendelést

emlegetünk, de egyéni ügyességből

fakadnak, s mire az áru eljut hozzánk,

mások is részesülnek a nyereségből.

Olyannyira, hogy ők szabják meg a jövőt,

amiben meghatározó látókörük,

mert csak olyan támogatásába fognak,

amiben mint telik zsebük, úgy örömük.

Ezért időről-időre szakadék nő,

tátong sokak igénye s keveseké között,

s nemcsak anyagi javak tekintetében,

hanem ha a szellemiség lekötözött.

Mert igaz lelkiismeret mondhatja meg

rövid- s hosszútávra szóló üzenettel,

mi tesz bennünket jóvá s reménytelivé:

méltósággal bánni az örök élettel.