Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 625.

625.

Hogy mit jelent rászokni a sompolygásra,

bevallom, mai nap se tudom pontosan,

fiatalok figyelmeztették egymást rá,

nem oly szigorúan, inkább humorosan.

Valami olyan ne történjen ugyanis,

hogy észrevétlenül lustaságba süllyedsz,

bűnös mulasztást vétve önmagad ellen,

s bár még dülled a melled, de az lezülleszt.

Potyalesésnek is nevezhetnénk, hogyha

a versenyben nem maradna le erőtlen,

mert a javak megszerzésének törvénye

földúton teljesül, nem vágyott felhőben.

Igen, benne van a sompolygásban az is,

hogy eredménytelenségét úgy pótolná,

hogy bár törvénytelenségbe belecsúszva,

a könnyebb ellenállás szekerét tolná.

Így még jóindulatúan szólnak neki,

utolsó órában lemaradás ellen,

éreztetve, hogy megszűnhet kapcsolatuk,

ha a másiknál nem áll helyre a jellem.

Vagy hogy van visszaút, kaphatsz segítséget,

de akkor már most tedd meg az első lépést,

ismerd be legalább magadnak: hibáztál,

mikor könnyen vetted emberként az élést.

És helyreáll a rend legtöbb esetben,

senki ne lépjen ki kényszerűség-sorból,

s mindenki szerezzen, és nemcsak betevőt,

tiszta lelke ne féljen az öregkortól.