Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 626.

626.

A régi mai értelme lett, hogy nem új,

korábban a fiatal ellentéte volt,

amit előzőleg az öreg jelentett,

kitől nem volt messze, legyen élete holt.

Úgy is használják ezt a szót, hogy elavult,

mert régen gyártották avagy vásárolták,

teljesen mindegy, milyen állapotban van,

divat, tehát üzlet szabja meg mivoltát.

Amire van jó szavunk, például kopott,

ami még a testi mivolton látható

időnyomokon túl, fényteli ragyogás-

csökkenés magyarázatra is adható.

De az éppen nem a régi rege ügye,

amely kortalanként, örök emberiként

éppen az ellenkezőjét kell mutassa,

kárpótolva minden mulandóság-hitért.

Felmutat megújuló fiatalságot,

mint a hazatérés éltető reményét,

hogy a közös otthon tagjai körében

egyesülés alkotja lényegünk lényét.

Oly mélységig visszagondolva, -érezve,

amire egyáltalán nincsenek szavak,

onnan nézve világ valós természete:

állni látszik idő, bár a szekér halad.

Azaz minden régi itt van körülöttünk,

bennünk, legalább még az elvárás szintjén,

tehát igen mélyen elrejtve lelkünkben,

amint a föld lábunk alatt ősi színtér.