Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 627.

627.

Lakodalmak íze számban hol esti tyúk-

leves, hol éjféli töltöttkáposzta a

menyasszonytánc után, és az a sok torta

és sütemény kavalkád örök zamata.

A körmenet a „hitre” még érdekesebb,

rezesbanda szólt hátul és kézben üveg

kaláccsal körbefonva, benne jó borral,

kapukban nézősereg, levéve süveg.

„A menyasszony akkor szép, mikor koszorú

van a fején”, életében erre várva

addig, felkészülve jövendőbelivel

eggyé vált találkozásra, folytatásra.

Kellett hozzá alapos elhatározás,

hogy sor kerülhet fogadalomtételre,

de udvarlás közbeni bemutatkozás

csak belépő lehet a házas életre.

Mert az „élet tengerében” megmártózva

csak az boldogulhat, aki elég bátor,

alkalmas, kitartó, szorgalmat párjával

gyakorolva győz le bajt, éri el mámor.

Természetes módon jöhet gyarapodás,

micsoda öröm ez minden ünneplőnek,

unokák öröme tesz nagyapát, -anyát,

neve előtagja most a négy szülőnek.

Ne hagyjuk, hogy erről hangsúly átkerüljön

ez esemény nem oly nemes oldalára,

szép mélységeiben mártózzunk meg inkább,

ahol mindezekért köszönet jár s hála.