Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 666.

666.

Az emberi gyakorlat észrevétlenül

épít, amikor ugyanazt megismétli,

ami addig volt s elég jónak bizonyult,

bár hasznát inkább kimondatlanul méri.

De rombol is, amikor elhagy valami

károsat, rossz szokást, miben nem volt vétlen

addig, mert hamis hitben élt, tudatlan volt,

megszűnése viszont nem lesz észrevétlen.

Sőt, néha jobban fáj elvonási tünet

– mert belülről jön –, mint külső testi sértés,

hozzászokás ösztönösként jelentkezik,

ördög incselkedése szintű kísértés.

Nincs hát ingyen, erőfeszítést igényel

örök megújulásunk helyes iránya,

mert helytelen mederből kikecmeregni

nem fog magamagától életünk árja.

Mintákat követve vagyunk felnövekvők,

csak később értjük meg látottak értemét,

s ha látjuk, mit kell rajta igazítani,

nehezen győzzük le kötődő érzelmét.

S hogy mást akarjunk, mint önként adódik,

nem csak elméletben kell sarkunkra állni

és következetesen végiggondolni,

mi jobb, de kivitelezésre átállni.

Ezért kell megdicsérni sikereinket,

ha érdemeket szerzünk s bennük maradunk,

tudatosítva ésszerűség erejét,

testnek és léleknek is eleget adunk.