Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 668.
668.
Tévútra tévedhet mindama felfogás,
mely kizárólagosnak tekinti tárgyát,
úgy is mondhatjuk, hogy együgyűvé válik,
nem kultúrnövényt becsül, hanem a trágyát.
Még általánosabban: a természetet
úgy akarja előnyben részesíteni,
hogy közben az emberiséget hátrányba
taszítja, mondván, kevesebben kell lenni.
Másik véglet javakat gátlástalanul
felhalmozva, pazarolva, nem törődni
semmivel, ami anyagi, mert arra van,
hogy a szellemit szolgálja, le kell győzni.
Ám egyik nézet sem bárgyú együgyűség,
de önző céllal jól kigondolt hírverés,
háttérben bort iszik, ki vizet prédikál,
s vak rá, hogy több az éhes száj, mint a vetés.
Persze, a szakértelem felhalmoz tudást,
ismerős már élővilág birodalma,
tápláléklánc, egymásraépülés rendje,
intézkedést nem vonz a nagy irodalma.
Kis dolgokról ugyan lemond a tömeg,
de nem nagyokról nagy szennyezők, nagy halak
kiváltságaikat szaporítják inkább,
egyre csak magasodnak önérdek-falak.
Mégis a megoldás a szellem embere
lehet, aki eszmei síkon elégül,
természetét tekinti kiindulásnak,
mely lelkünk szolgálja, ha test elévül.
Comments