Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 672.

672.

Megtévesztenek bennünket az évszámok,

mert folytonosságot adnak az időben,

mintha ajtófélfára rajzolt jel közé

odaférhetne megtörténtek emléke.

De annak csak jelképe G–M–B betű:

Gazdagságot Mennybéli Boldogság idéz,

mert jelenvalóság sosem lehet teljes,

fejünkbe se fér be sok rossz mellé a jó.

Sorscsapás és szerencsés kimenetelek,

pedig a rendezett építés volt a több,

ha élünk, tehát legyőztük a rombolást,

amit a természet maga is elkövet.

De még veszélyesebb e téren az ember,

hiszen ilyet nem várunk felebaráttól,

hanem azt, hogy egyesítsük erőinket.

S utólag igazítjuk hozzá a nyelvet,

hogy széthúzás átkáról tudjunk beszélni.

Mert itt lép be fontosként napi rutinunk,

melynek lényege, hogy minden percre tekint,

napokkal, hónapokkal töltve meg évet,

amit egyáltalán nem ad vissza évszám.

Természeti népek nem is használgatták,

hanem oly esemény, történés szerepelt

tanulságot mondó visszanézésükben,

mi érdemes volt megjegyzett megőrzésre.

Benne egyetemes szempont érvényesült,

nem szakaszoltak végtelen folyamatot –

mi ma így próbálunk úrrá lenni rajta.