Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 679.

679.

Hogy mi a ti a tokban, nem tudhatja más,

csak te, ha tényleg rendelkezel titokkal,

mit más elől rejtegetel, nem mondod ki

senki előtt, téged illet teljes joggal.

Egyedül csak téged, s ahonnan származik,

előtted is titok, vagy legalább alig

ismert, felfogott, mert tudatod mélyéről

sejlik fel világra teremni valamit.

Dédelgetett álomnak is szokták hívni,

mit nem szabad idő előtt elárulni,

mert a megvalósulásba hiba csúszhat,

ha vágy a lehetetlen határát súrli.

De ez nem igaz, mert álmodozni csak úgy

fennhangon is lehet, inkább panaszkodva

kitárni rejteken tartottakat léhán,

miket semmibe sodor kívánt sors sodra.

Közelebb kerülünk megítélésében,

ha személyes viszony kibontakozását

látjuk benne gondolt világ forrásához,

végtelen szellemiség jólelkű társát.

Megfogalmazását bennünk az emberségnek,

ami felelőssé, felnőtté tesz, olyan

életre törekvést felvállalva bátran,

mit csak Isten vehet eléggé komolyan.

Más ember csak legyintene, kinevetne,

ha megtudná, hát, titokban kell tartani,

viszont egyetemességként képviselni,

mit régóta Isten rendelt tanítani.