Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 697.

697.

Isten sokkal többre képes, mint emberek

felfogni tudják, s éppen ezért bíznak benne,

mert fennmaradtak a példák erejére,

ami nélkül viszont változás sem lenne.

De van örökösen, bár mi megőriznénk

jó állapotot, elért eredményeket:

minden nappal előrelépés adódik,

különben elmaradás ejt nagy sebeket.

Ezért aztán Isten nevében kezdünk el

minden vállalkozást, nemcsak jóváhagyást

kérve, hanem támogatást remélve, hisz

így tudunk fenntartani saját kitartást.

És a munka végeztével neki mondunk

hálát, mert nélküle magunkban sem bíztunk

volna, pusztából virágzást varázsolván

erőnket fogyasztva gyarapodtunk, híztunk.

Végveszélybe kerül, aki ezt a csodát

eldobja magától téves úton járva,

nem is magától, megtévesztésként

került nyakába elnyomás ily körmönfont járma.

Mert aki lemond isteni kapcsolatról,

helyére külső érdek fog benyomulni,

s már rögtön nem lesz ura gondolatainak,

nem kap Istentől szentlelket megújulni.

Hiába kapaszkodik a Napba, fénybe,

az is Isten méltó megnyilvánulása,

hiszen túlmutat rajtunk, rövid életen,

de értelmünkkel inkább mi vagyunk társa.