Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 703.

703.

Talán a félelem jobban elvakít, mint

az öröm, mert a veszélyre válaszolni

kényszer, a megoldás is csak közömbösít,

míg lelkendezni, szárnyalni remek holmi.

Mosolygó szívvel az ész jobban teljesít,

dermedetten az elmét bénává teszi,

még jobb, ha mindenki velünk örvendezik,

míg a bajt szenvedő inkább magát eszi.

Megfigyelhető, hogy kiépült üzletág

mindkettő irányra, hasznot várni tőle,

ünnepléssé fokozni, vagy hideg kiráz,

játszik velünk, kinek nincs vásáron bőre.

Nem menti fel, hogy neki ez foglalkozás,

nyálcsurogtatás vagy bűnös rettegtetés,

mert sosem lehet rózsaszín egész világ,

és a legnagyobb nehézség is késztetés

kell legyen fokozottabb gondolkodásra,

hír eredetének mérlegelésére,

fél siker, ha bizonytalan lesz forrása,

vagy kiderül, szempont a félelem bére.

Az sem mentheti fel az alkalmazóját,

hogy jóhiszemű, mert olyan nagyon buta,

maga is elhiszi saját mondókáját,

míg háttérben mulat röhögők kórusa.

Ne hagyjuk magunkat így megvezettetni,

tanuljunk, tájékozódjunk minden felől,

mert csak az fog majd utoljára nevetni,

kinek szorgalma véleményt futtat elöl.