top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 704.









704.

A homokóra pergés életünk végén

szűnik meg, akkorra alul lesz a múltunk,

mi születésünkkor teljesen felül volt:

e képhez most szemlélete végett nyúltunk.


És ami ebben érdekes-bizonytalan,

hogy csak hozzávetőlegesen ismerjük

a számunkra kimért időmennyiséget,

vagy mi ugyanaz, hogy milyen gyorsan perdül


tova, át életünk tengerén kis hajónk,

a mi esetünkben, milyen szűk a szája

vagy tág az időkapunak, hol áthalad

eseményeink sora, belépve mába,


hol a jelenvalóságunk a mérvadó,

szétzúzza apróra a hegynyi akadályt,

minek örülünk, de ezzel múlt idő lesz,

ha túl vagyunk rajta, túlléptük a határt


jelen és jövő közt, aprópénzre váltva

túl nagy falat kívánalmat elvárásban,

mindig egyensúlyban tartva a mérlegen,

vízszintesre állított homokórával.


Mert ez legfontosabb: pillanat öröme,

hogy milyen sok van előttem, mikor kevés

mögöttem, és fordítva, mennyi megtörtént

velem, mikor ami még hátra van, kevés.


Mindennek egyéni kerete kitágul:

kis- és nagyközösség sorsa beépülhet

történelemként megélt emberdrámába,

rossz jóra fordulhat, csúnya megszépülhet.


13 megtekintés

Comentarios


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page