Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 706.

706.

Hamar munka sose volt jó, a kapkodás

hibaforrás önmagában, hisz a lónak

négy lába van, mégis megbotlik, a csodát

kell megteremteni: nem elég a jónak

szolgálatába állni, körülményeket

kell biztosítani hozzá, hozzáállást:

kivitelezhető tervezés nem reked

meg félúton, mint kedve szegett hegymászás.

De a kényszer nagy úr, egyre halmozódik

a feladatsereg, s csak összecsapottan

lehet túljutni rajtuk: ütemet lódít

ki többre figyel egyszerre, sőt unottan.

Kézműves cipőt jól össze kell ám varrni,

piskótának valót habbá kell felverni,

és ha a tananyag túl sok, hogy leadni

lehetetlen, vizsgán ki lehet kérdezni.

Legtöbbször emberség, erkölcs látja kárát

túlhajszoltságnak, túlvállalásnak, örök

gond, hogy aztán bizony megfizetik árát,

hiába érnek célhoz, nincs benne öröm.

Mert, ugye, mindenki egyre többre vágyik,

szintet lépne, ha valahol jobbat látott,

hitelbe megvenni megoldásnak látszik,

előre, bár még nem látott napvilágot.

Nehogy a nyugalom legyen végre vendég,

ne állj le, mert kimaradsz fontos dolgokból,

s habár azt se tudod, merre jártál nemrég,

menni kell, rohanni, mert lemaradsz sokról.