Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 710.

710.

Mi az a magasabb érdek, amit méltán el kell

fogadnunk egyesek szerint, vita nélkül,

ősi múltunkkal kapcsolatosan, hogyha

komolyan állunk hozzá, felelősséggel?

Nincs ez így kimondva, csak érzékeltetve

persze, hogy ártalmas kilógnod a sorból,

mert a magyarság szívére teszel béklyót,

ha nem a végtelen lovas száguldással

együtt szárnyaló szabad lélek híveként

nyilvánulsz meg, hanem békés földművelők

ártatlan életmódjában akarsz hinni,

bizonytalanságot vállalva időtlen

gyökerek hangoztatásával, pontosan

megadott időt és helyet tartalmazó

győzelmek helyett, mi a honalapítást

illeti, s lemondsz győztes dicsőségről is.

Ámde pontosítással éppen nem képes

dicsekedni e földrészeket átfogó

hit sem, de elnagyolt korrajzokkal ámít,

erkölcstelenség ingoványos talaján.

Fenntarthat minket máig veszélyeztető,

bár általánosan használt eljárási

gyakorlatot, hogy jajj a legyőzötteknek,

és a történelmet a győztesek írják.

Megfontolandó hát, hogy mely irány tudja

egyesíteni a két széthúzó elvet:

egyértelműen, mely nem zár ki közülünk

egyik fő- s mellékszereplő csoportot sem.