Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 720.

720.

Kinek a fejével gondolkodjunk inkább,

mivel járunk jobban, ha keressük titkát

velünk és világgal történteknek mohón,

látva, hogy nincsen csap sorsolvasztó kohón?

Hanem abban összefőve már összesség

lesz sikeres, vagy bukik alá az egység,

sem kimaradni nem lehet háborúból,

sem megnyerni, mindenki veszt, ha ágyú szól.

Igen, az lehetne a megoldás nyitja,

ami mindenkire szép jövendőt nyitna,

hűen ragaszkodva saját érdekünkhöz,

de nem hasonlítanánk kis szúrós sünhöz,

nem akarnánk másokat jóból kizárni,

de egész emberiségre békét tárni.

Amíg elkülönült egységekben élünk,

mert másként nem lehet, mint másoktól kérünk

minden nálunk hiányzót, fizetve érte

magunk javaival, mindet igény mérte

szinten, és mértékkel adagoljuk egyre,

senki nem szorulhat érdemtelen kegyre.

Meg kell tanulnunk és meg kell tanítanunk,

milyenek mások és mi milyenek vagyunk,

hogy mások fejével tudjunk gondolkozni,

magunkat kell hozzájuk közelebb hozni.

Ez a mai korban sok lélekből lett elegy,

mi nem turizmus s bevándorlás egyveleg,

saját nemzetünk szívét úgy megnövesztjük,

beleférjen másoké, ha kell: keresztjük.