Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 723.

723.

Számvetés szándékkal érettebb korunkban

végigtekinteni mindazon, mi elmúlt,

nem ad teljes sikert, mert látókörünkben

az jelenik meg, mi erősen belenyúlt

életünk egyhangúan jó folyamatába,

lendítő- vagy akadályként menetébe,

s ha mással erről beszédbe elegyendünk,

neki rólunk sok-sok más jut az eszébe.

Mit mi már feledtünk, neki erős élmény

maradhat esetleg élete végéig,

mert fordulat volt, vagy szellemi találmány,

egekbe emelte, vagy sértette vérig.

Aki érzelmeit mindig bevallotta,

mert szabad környezete arra nevelte,

őszinteséget fogadva önmagának,

részletesebb marad az emlékezete.

De akit kudarcos körülmény fogadott,

nem raktároz el kellemetlen emléket,

és ha az tiltva volt, még kellemeset se,

érzelmi szegénységtől kap múltja léket.

Van ugyanakkor előnyös fogatókönyv,

amely mindent a teljesítményre fűz fel,

jelentéktelennek lát közönségeset,

s kiválóság izgalma unalmat űz el.

Boldog megelégedettségért tenni kell,

pótolva az előzetes hiányokat,

okos belátással szemlézni lapjait

emlékeinknek, nem várva tőlük sokat.