Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 731.

731.

Történelmünk helyszíneit nem vitatjuk,

megörököltek, mint családnak ősatyjuk,

de ahogy ez csupán egyetlen vérvonal,

egyik nemzet sem egy régi helyen fogan.

Bár a krónikákat honfoglalók írják,

hódító csapatok csak a felszínt bírják,

őshazából származtatott hatalommal

rendelkeznek a leigázott új honnal.

És fegyverek drága ritkasága miatt,

harci cselekményre hazánk ritkán riadt,

régen is voltak hosszú békés korszakok,

amikor építés piramist rakatott.

És mindenkinek remek kis házikókat,

szabadon termeltek minden földi jókat,

kitaláltak szekeret, hajót, vitorlást,

távolról érkezetteknek bevándorlást.

A végén már csak az eszme volt őshonos,

vérfrissítés testileg szerencsés, jogos,

mígnem újra indult hódítás hulláma,

fölé kerekedni jólét oltalmára.

Nagy területről nagy gazdagságra jutni,

menekülteknek meg világból kifutni,

mert a nagyobb erő nem állt meg félúton,

nem állhatta meg, hogy mindent fel ne dúljon.

A szellemi ellenállást is letörve

végül a rombolás eljutott oly körbe,

már nem volt elég a régi hivatkozás,

mindenütt kisarjadt egy új tavasz, csodás.

Mindenki érdeklődik mindenki iránt,

földrészek kapcsolata szabja az irányt,

végzetes bűn lenne visszafordítani,

egy központ alá rendeltnek áhítani.