Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 746.

746.

Aki nem próbált embereket vezetni,

nem is tudja, milyen nehéz vállalkozás,

mint talpára állított Kolumbusz-tojás:

merre mi, arra nem akar senki menni.

Nem birkák ólba tereléséről van szó,

nem is gyomtalanításról eszmék között,

de hogy mindenkibe akarat költözött:

kaszás stílustól függ, mily magas a tarló.

Mert mikor ugyanolyannak mutatkozunk,

mint általunk vezetni rendeltek hada,

hiányzik kiugrás, nyár heve, tél hava:

hasonlójuk után sosem sorakoznak.

De a nagy különbség sem ésszerű módszer,

magasröptű vagy mélyenszántó tudással

hencegve, nem törődve Isten-képmással:

ki tejtestvérem, nem hat rá lelki gyógyszer.

Nem a fáról jöttek le ők tegnapelőtt,

falvédőről se tojáshéjjal hátukon,

„mit akar ez itt, nézd már te is, anyjukom”:

ne játssz bűnös világban igazságtevőt.

Hogy elfogadjanak, közülük való légy,

de álmodozásuknak eleven tárgya,

mint akiben már teljesült rejtett vágya:

légyfogóról szemtelenül távozó légy.

Olyan is, de különb is, mint ő saját maga,

el kell tudnod hitetni, hogy van megoldás

mindenki számára, varázslat feloldás:

napi átok alól, s megszűnik a baja.

Mert az élvezet már legyen az ő dolga,

kacifántosságába nem szólhatsz bele,

majd ő kitölti, csak legyen rá kerete:

ami jár, be is jön, míg szerencse tolja.