Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 747.

747.

Sok-sok kérdés felmerül életünk során,

amire nincs, vagy nem tudjuk a választ,

és csak ritkán megyünk utána kutatva,

s az ember, ha az kell, két út közül választ.

Ez a legnehezebb helyzet, tragédia

látszatra, de ekkor is lesz jó megoldás,

ám úgy kell kibontani a részleteket,

hogy kiderüljön, hol van kötés s kell oldás.

Már ismerthez, egyszerű tudáshoz szoktuk

mérni ismeretlenként felmerült ügyünk,

de ez megpróbáltatást jelent lelkünknek,

új énünk nem táncol, ahogy régi fütyült.

Kényelmesebb lenne mindent csak úgy hagyni,

ahogy eddig volt, bármennyire döcögős,

hisz’ felmenőink eljutottak idáig,

velünk lett túlélő mindegyik örök ős.

Ám az nem mondható, hogy ők nem győztek le

nagy nehézségeket, sőt, nekik csak az volt,

nekünk is kötelességünk felismerni

bajunk, ne essen becsületen mamlasz-folt.

Csakhogy manapság már csoportokban élünk,

sokkal inkább, mint az ősemberről tudjuk,

neki szüksége volt minden képességre,

nekünk néha jobb, ha sajátunk eldugjuk.

Kis csoport érdek a nagy csoportnak baja,

buborék-fegyver nem hagy kilógni sorból,

mégis alkalmazkodhatunk egyénileg,

ha okossá válunk független a kortól.