Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 766.

766.

Vannak, akik versenyt futnak az idővel,

mert nem látják, hogy az időn belül élnek,

hanem úgy hadakoznak vele szüntelen,

mint üzen hadat ország ellenségének.

Taszítja őket kitűzött határidő,

távlatos, vagy ha most: indulni kellene,

mert lekésünk valahonnan, halogatják

a döntő lépést, pedig, lehet, ízlene

is nekik, mert tettvágy ugyanúgy van bennük,

mint mindenkiben, s bírnak világos látást,

csakhogy valamiképpen magukba szívtak

bizonyos elvárásban gyökérző gátlást.

Eleve elrendelését a kudarcnak,

mit e vallási tétel is elősegít,

a harcnak idejekorán feladását,

ami szolgává tett bénaságból merít.

Persze szenvedő fél nem lát ily messzire,

például mikor átlépne más osztályba,

mint ahol szülei élték le életük,

mivel neki más kihívás lép hatályba.

Más lett a kulturális és nyelvi közeg,

mert ha mindenfelé elterjed népesség,

az egyes ember feladata változik,

s hozzáidomul változatlan képesség.

De csak ha valahogy időn belül kerül,

mert időszerűvé teszi korszerűség,

másé, vagy lehet, neki kell kitalálni

újat úgy, hogy őrzendő emberi hűség.