Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 775.

775.

Gondos gazdálkodásnál nincsen fontosabb,

sem a családi, sem társadalmi fronton,

a bevételeknek úgy kell áthidalni

a közbeeső időt, mint amikor ponton

tapad folyó felszínére: szükségletek

sora képez járható felületet, hol

életünk zajlik: sorrendbe rakva őket

teljesülnek, előbb életmentők, – sehol

luxus, ha nem jut rá, mert pazarlásnak

nincs helye rendes körülmények közepette,

viszont ránk erőltet idegen hatalom

drága szertartást: hagyományunk megette,

felhasználva világraszóló elemét,

ég és föld összekapcsolását évkörben,

hogy minden napnak legyen feladata ismert,

mert a naptár Napjárásra néz gyönyörrel.

Így lehetett természettel egyensúlyban

élni, belső harmóniával lelkekben,

de amikor külső pompa let a dicső,

hidegség vacogtat, túlzott hőség rekken

és hegyekben halmozódik fel hulladék,

felesleges dolgokra megy el az idő,

mert már nem tudunk megkülönböztetni se

jót rossztól, s hogy igaz valóságunk minő.

Észrevétlenül leltároz, aki gondos,

kiskertjében zöldség, háza körül virág,

szorgalomból érdemes gazdagság fakad,

erkölcse magától értetődő világ.