Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 779.

779.

Hírek versengenek egymással, de csak ha

odafigyelsz rájuk, foglalkozhatsz mással,

nem kényszerít senki, hogy odaadd magad,

időd bárkinek, mit egész valód tagad.

Mégis eljut hozzád, mert sok-sok csatornán

környékeznek meg, hogy tudd, a hegyek ormán

kik sütkéreznek, merre tart épp egy verseny,

mérnek össze erőt, vagy értelmet versben.

Pedig neked elégnek kellene lenni,

hogy tudd, miként dolgozz, hogy legyen mit enni,

s ha családi életen túl szórakoznál,

vigyázz a forralt tejre, mert odakozmál.

Első híradások királyoknak szóltak,

ha győztek, vagy vesztve hazakóboroltak

olyan csatákból félistent játszó hősök,

hol zsákmány volt fontos: kardok, vértek, tőrök.

Később a hírt már azoknak szállították,

kik pénzesővel a háborút koholták,

s ha korán lett volna vége egyik félnek,

hadihitelből nekik még többet mértek.

Olyan lett a világ, mintha kimaradni

nem szabadna semmiből mit tudhat adni

korszakunk ezernyi áldásos vívmánya,

de vigyázzunk, ne legyen eszményi árnya.

Te légy, ki beszámol magadnak világról,

kiszűrve jót örömből, rosszat sirámból,

nem annyira szavaknak kiszolgáltatva,

hanem tetteiddel létbe ragadtatva.