Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 780.

780.

Ha jobban ismernénk a történelmünket,

tehát az igazat ismernénk belőle,

tudnánk azonosulni szereplőivel,

nyilatkozna egy-egy hely szellemi őre.

A legrégebbiek közül megnyilvánul,

ha lakhelyén járunk, ősi emberszerű,

majd emberi lény elődünk, s megtiszteljük

emlékét, tőle is jön emberi derű.

Mennyi ügyes ember élt aztán sokáig

egymással békében, természettel küzdve,

bűncselekmény irányukban hamisított

képünk, mi azt megfordítja lélekűzve.

Pedig az a lélek áthatotta őket,

áthidalva nemzedékek változását,

igen kis hányadát tudjuk megtalálni

eszközeiknek földben, szakasztott mását

viszont néha máig használva hűséggel,

mert olyan tudást közvetítenek felénk,

amit jobban lehetetlen megragadni,

jönnek ízekként és gyógyhatásként belénk.

A példákat végtelenül sorolhatnánk,

bár a feltalálókról már szó sem eshet,

ezért valódi szereplőket kellene

mintául tenni: győzelmet hogy szereztek

ellenségen, s főleg pontosan hol, de az

sem érdektelen, rendes időben mikor,

s nézetrendszerüket hűen visszaadni,

ne torzítsa azt el utólagos szigor.