Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 781.

781.

A bölcsesség szavának előbb volt fia

és szaporította a tanulságokat,

kevés figyelem volt kigondolóra,

megtartván tisztelték a közmondásokat.

Kettős kihívás előtt állt gondolkodó,

egyik a létezés eredet-kérdése,

másik, hogy a válasz mit legyen hordozó,

egyenlőség, vagy azt megbontás értése.

Így több ellentétes irányzat alakult,

inkább kiszolgálva fennálló hatalmat,

míg szabadon gondolt igazság meglapult,

kivételként éltek egyensúly-alkalmat.

Mindez azonban mai visszavetítés,

mert az újnak mondott kor úgy berendezte

a múltat, hogy jelennek látsszon, könnyítés

gyanánt: gyilkolásra mintát onnan vette.

Szellemi s anyagi érték birtokában

saját hasznon építette ki világát,

mi azon kívül volt, hódította bátran,

lenézve az ember elmaradott ágát.

De onnan ideért eleven bölcselet,

tiszta lelket idéző, testi nyugalmat,

hogy már az egész földön az nyerjen teret,

mi mindnek méregtelen kenyeret adhat.