Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 789.

789.

Mi, emberek oly jól meglennénk egymással,

ha nem engednénk magunk közé sem valós,

sem gondolati ellenséget, előbbin

bűnös kísértést értve, utóbbin adós

rabszolgaság kísérletét haszonszerzés

célból. Mert éppúgy bajt hoz fejünkre magunk

okozta, belső elnyomás kiépülve,

ha mondvacsinált különbségbe takarunk

rangbeli előnyt és hátrányt, mint ugyanazt

idéz elő majd a távoli érdeknek

helyi támogatása, mert erőszakkal

lehet eredményes, tápja veszélyeknek.

Hiszen a megvalósítás háborúval

szokott történni, s utána berendezi

magát az új rend, eszmei hatalommal

s katonaival támogatva teszi.

Azaz már előzetesen kialakult

az ilyen világ eljöttére alkalmas

társadalomszerkezet, minek akadályt

jó hagyomány teremt: békés cél-tartalmas.

Ehhez szellemmé kell válni a léleknek,

nem a testi vágynak, önmegtagadásig

lemondva, nem a fényűzésről, mi lelki

élményszerzés, nem hogy ösztön úrrá válik.

Mert nemcsak régi ember élt közösségben,

nem lesz ember ma sem, aki ezt nem teszi,

legnagyobb méretben sem nélkülözhetünk

emberséget, s lesz, ha Istenünk tervezi.