Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 790.

790.

Csak részletkérdésekben tudunk dönteni,

s hogy mióta van így, csak találgathatjuk,

s bár életünk ettől még lehet lényegi,

időnként más célokért a vérünk adjuk.

Sokáig voltak, akik föld- és hadsereg

tulajdonosok voltak, magánháborút

folytattak még a királyok is, emberek

alájuk rendelt csapatát mint bátor út

választottjait vezényelve, gyávaság

kizárva, míg bírta a vagyonuk pénzzel,

amit a köz hagyott jóvá és uraság

képében látott, avagy karddal a kézben.

De azért a felhatalmazás a néptől

jött ősidők óta, inkább persze nemes

rétegből választva, áldozatuk vértől

szentelve, nem lehetett más híres, neves.

Végtére azonban olyan sokan lettünk,

hogy egész népeket tettek meg célpontnak,

ellenséges tömegként mozgatva tettünk

kedvükre, kik aljas parancsokat mondtak.

Azóta háborúban arat a halál,

nagy rombolás után jön újjáépítés,

mindenki vesztes lesz, kit életben talál

tűzszünet, győztest kijelöl háttér ítész.

Élünk a következő végzetes csata

árnyékában, részletkérdésekben döntve,

ma sem tétovázhat rendszervivők hada,

ha a pénz még mindig fegyverekbe öntve.