Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 794.

794.

Miért lennénk okosabbak bárkinél, ha

tudásunkat mindahányan ugyanonnan

vesszük: kapjuk a felmenőktől iskolát

járván, mígnem önállóságunk berobban.

Ugyanaz a forrás áll rendelkezésre

mindenkinek – kiváltságos hazugságot

akar takargatni, de arról is lehull

a lepel: gondolat tár fel igazságot.

Alakzatkülönbségek ismétlődése

a világ, amit nemcsak hogy érzékelünk,

de érzékelésünket tudatosítjuk

és belőle egymástól közlendőt nyerünk.

Ezen a szinten aztán közmegegyezés

születik túlélésünk alapzatának,

külön-külön beszámolókat közszellem

rostál, egyesít, tartósít: ad át mának,

s közvetíti jövőnek megszentelt részét,

hol természet szerint minden egyenrangú,

oly magas szinten, hogy mi elitnek hisszük,

hol mindenki kórustag, kiváló hangú.

Csak amikor már olyan sokan születtünk,

hogy túlcsordultunk közösségünk határán,

új helyek és régi közt kapcsolattartók

nyerészkedni kezdtek különbségek árán.

De ebből nem következik, hogy ők többet

tudnának nálunk, érdemelnének tőlünk,

nyugodtan élhetjük átlag életünket,

nem cserélhetik fel aranyra a bőrünk.