Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 798.

798.

Viselkedésünket szabályozni nehéz,

saját magunknak sem sikerül teljesen,

holmi felkérés vagy parancs ehhez kevés,

hogy elhagyjuk, mi átvitt évezredeken.

Első étel s ital elég mennyisége,

merthogy üres hassal nem lehet dolgozni,

mindig termett elég, jutott papnak kéve,

ünnepléskor pedig nem kell szomjúhozni.

Akár sátorszerű házat összerakunk

ec-pec, csak legyen fedél a fejünk felett,

kemence mellett meg oly jókat alhatunk,

közben elégetünk növény-felesleget.

Hétköznapi munka más ruházatot kér,

mint mikor vasárnap ünneplőt felöltünk,

sáros föld csizmát kíván, kabátot szél,

télen gyapjú a sikk, nyáron vászon göncünk.

A tisztaságot és a szépséget szeretjük,

fehér ingünk virít, rajta díszes hímzés

lányok-asszonyoknak, a gyűrtet elvetjük,

simára vasaltban más lesz az érintés.

Ha valaki bele akar szólni bátran,

amit már megszoktunk nagyapáink óta,

mit együnk ezután, miként lakjunk házban:

változtassuk meg, mert kiosztott a kvóta,

arra már úgy nézünk, mint gyújtogatóra,

mint ki életünket fegyverrel támadja,

magunk szoktunk venni módot változóra:

teljesüljön természet új kívánata.