Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 804.

804.

Hogy a történelemről lehúzni hány bőrt

lehet, rögtön látja, aki körmére néz

a krónikásoknak, mert nyilvánvalóan

érdek-vezérelten írnak, amit tetéz

nagyfokú tájékozatlanságuk saját

korszakuk távolabbi tájain, nemhogy

időben őket jóval megelőzően,

ami nekik nem gond – amit ő fel nem fog,

hanem mendemondákra hagyatkozva mond

ítéletet: elmarasztalót ellenség,

dicsérőt szövetséges esetében, míg

a régmúlt neki szinte jeleni vendég,

azaz saját környezetéből indul ki,

abban tapasztaltakat visszavetítve,

hasonlóként adva elő rég történtet,

mint mit kortársa lát, homállyal vegyítve.

Így aztán mi, az utókor tétovázik,

kinek higgyen, mit vegyen valós alapnak:

egyik irányzat összehord mindenfélét

s művében ellentmondások záporoznak,

másik, még számunkra is észrevétlenül,

már elvégzett összegzést s így rakott rendet

időben–térben, miközben fő- és mellék-

szereplőket, győztest és vesztest teremtett.

Hihetetlen, de így állunk most, kitéve

emez önkényeskedés maradványának,

így legfontosabb feladat megfelelni

mában élő népek régi igazának.