Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 805.

805.

Hogy éppen mi születtünk, esetleges volt,

viszont megvolt az elégséges alapja,

azon dolgozunk, ne essen a terven folt,

mit kijelölt mindenkinek anyja, apja.

Annak esete is véletlennek számít,

hogy merre laktunk, milyen házban nőttünk fel,

de az esetről ki ismeretet tágít,

szerelembe fog esni szülőföldünkkel.

Mert ahol szüleink megismerték egymást,

vagy eldöntötték, hol fognak együtt élni,

olyan szent földdé vált, hol nemcsak egy s mást,

de mindent megkaptunk, mi élethez tud férni.

És foglalkozást se véletlenül választ,

még az sem, aki sokáig tétovázik,

mert a felmenők lelkében fogant már az,

talán titkon, mire figyelmünk iránylik.

Ahogy abban sem vagyunk elég biztosak,

mint lehet teljességgé választott utunk,

de a területen régen otthonosak

segítenek, s mi még magasabbra jutunk.

Ilyenkor még szélesebb kör felé nézünk,

kinyílik a világ, mint sok tarka virág,

megértjük, nemcsak nekünk édes a mézünk,

s ha eleget teszünk, az eredmény szilárd.

Nyelvünk, műveltségünk egy testté tesz minket

eszme síkon, s ezt táplálva nyerünk hazát,

tőle minden ügyünkre vetett tekintet

emberségesként minősítheti magát.

S ahogy Földünk világmindenség kis pontja,

bárkánk is országok tengerén hajózik,

de tudjuk, ugyanabból épülve ontja

lehetőségeink, mire sorsunk bólint.