Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 818.

818.

Hogy miért könnyebb sokszor igent mondani,

mint nemet, megfejtendő, de az lehet benne,

az az életcsíra, gyarapodás növés:

ama javaslat nélkül szegényebb lenne

a világ, sőt szükség lehet rá bizonnyal,

ha az valakinek így eszébe jutott,

máris mellé álltunk, keveset habozva,

bár nem vagyunk katonák, nem ittunk rumot.

S lehet, jobb lenne kimaradni belőle,

mert kétséges – költséges: hogy mai veszélyt

említsek –, de ki rábólintott, támogat

majd, szívja fogát szenvedve szeszélyt.

Mert amikor már kérnek tőlünk valamit,

akkor többnyire még csak az ötlet van meg,

nem olyanba csöppenünk, mint a vállalat,

hol előre van pénz, vagy a hitel tart meg.

A hitében kell őt megerősítenünk,

magába vetettet, meg az emberségbe,

régente természetes volt összefogás,

és ma már nem divat fohászkodni égbe.

Ezért nem ejtjük ki szánkon azt a nem szót,

nem tagadhatunk meg senkitől levegőt,

mi is rászorulhatunk ekképp másokra,

közösen birtokoljuk az életerőt.

Ma már nem cél, hogy jó tett helyébe jót várj,

ám más arc néz vissza lelki tükörünkben,

s majd azért a dolgok kiegyenlítődnek,

a hír is elterjed szélesebb körünkben.