Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 845.

845.

Keveset beszéltünk korábban azokról

az emberekről, akik nem szerepelnek

a történelemkönyvekben, de szerepük

ott szereplőknél nagyobb volt: nem lelhetsz

róluk ezzel összefüggő adatokat,

csak következtetni lehet viszonyokból,

melyek fennálltak embercsoportok között,

hogy ők voltak gazdái intézkedések

előállításához előteremtett

mozgató eszközöknek, s megrendeléssel

vagy paranccsal elindított folyamatok

tőlük nyerték biztonságukat, gazdagság

tőlük eredhetett, vagyont birtokoltak

mozgatható módon és úgy tömörítve,

hogy akár kis darabkája egész évre

kitartott ellenértékként szolgáltatás,

élelmiszer és szükséges tárgyak terén

végzett beszerzések sok-sok alkalmával.

Ez az elrejtettség úgy jöhetett létre,

hogy a társadalom természetét látva

folyamatvezérlést két irányból adtak:

a földhözragadthoz szigorúság kellett,

s ehhez nem volt elég kegyetlen erőszak,

hanem a segítség az égiektől jött,

minek eredetét csillagmozgásokból

leszűrt földi tapasztalatok kínálták.

Így aztán a láthatót láthatatlanság

törvényesítette, s feleslegessé vált

valóságos működés nyilvánossága,

eszmeileg aztán megerősítették

ezt a látszatelrendezést mindörökre,

mely ugyan ma már recseg-ropog, de kitart:

ily embertömegre indokolt vigyázni.