Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 858.

858.

Utazni, utazni! – sok, mi mellette szól,

mert ugyanott, ahol élünk, napunk révén,

sőt hetek, hónapok alatt sem szedhető

össze megannyi jött utazási élmény.

Kimozdulni a megszokott környezetből

kíván bizonyos előkészületeket,

miközben egyre jobban nő az izgalom,

főként látogatva ismeretleneket.

És akkor ebbe belefér mindenki és

minden, ha ott még sosem jártunk korábban,

csak hallottunk róla mesélni, vagy ott már

gyakran előfordultunk kimondott vágyban.

Mindegy, ami szembejön, biztos újdonság

lesz, akár furcsa, akár szokottabb alak,

de az egész környezet, házak sorrendje,

tesz róla, hogy fokozódjon a hangulat.

Mert ahogy előbukkan, szem elé tárul,

végetérhetetlenül, idegen vidék,

előrevetíti, hogy sokat megtudunk,

kóstolhatjuk ottani ételek ízét.

Ottaniak meséi történetükről,

oly részletekről szólnak, hogy csak ámulunk:

így is éltek emberek, ilyen tettekkel? –

nem vagyunk világ közepe, arra jutunk.

De még ha ismerősöket látogatunk

is, ugyancsak öröm lesz a kimozdulás,

fogadóink várhatóan kitesznek majd

magukért, s lesz velük együtt kirándulás.

Mindenképpen gyarapodunk ilyen úttól,

kicsit feledve magunk, töltekezhetünk,

meg a világ is valahogy elcsendesül,

végre nem taposómalom ez a hetünk.