Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 860.

860.

Másodnapja nem tudom, nyert-e a Fradi

a nemzetközinek mondott kupameccsen,

nem firtatva, nincs-e ez nemzeten belül,

érdekesebb, hogy hiánya meg se reccsen,

A háborúról se jut hozzám semmi hír,

mégis jól elvagyok ily hírtelenségben,

jellemző, hogyha nem bőrünket égeti,

távoli zárótűz „zaja” nem tart ébren.

S van még sok egyéb más megszokott tartalom:

kiderül, mennyire nem életbevágók,

ha másfelé tapogathat életösztön,

új napirend szerint járni hegyet, hágót.

És hát, órát sem láttam már napok óta:

amikor besötétül, megyünk aludni,

de ha már világos van, ideje kelni,

ilyen kipihent lehetek?– jó ezt tudni.

És ama igen hosszú beszélgetések! –

mindenre sor kerül, s bőven ismételve,

szabad érzelmekkel tölteni mondatot,

ily világ van túlnan, azaz Erdőelve.

Nem mintha a korszak modern vívmányai

nem állnának rendelkezésre mindízben,

csakhogy itt a rendeltetés egyedüli

szempont, nincs mánia, divatozó díszlet.

De nem tanulságot akarok levonni,

csak a lehetőségre figyelmeztetek,

hogy ugyanazon ég alatt szabad másként

élni, nem kell, hogy fakír, vagy mártír legyek.

Kimozdulva otthonról, – inkább magunkból,

értékek kavalkádja tárulhat elénk,

engedni kell, hogy megérintsenek minket,

nem hátrább jutunk tőlük, de sokkal elébb.