Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 866.
866.
Aki meghallgat, nem kell, hogy barát legyen,
de azzá teszi, ha tényleg kíváncsi rád,
azaz inkább az őszinte beszédedre
fogékony, és válasz jön tőle, nem tirád’.
Ám sok minden van, amit nem mondhatunk el
szinte senkinek, mert olyan személyes ügy,
nem kockáztatva, hogy kigúnyolnak érte,
vagy hogy valami alaptalan vád beüt.
Hogy te olyasmivel akarsz foglalkozni,
amihez nem értesz, vagy senki sem érti,
Isten s ember elleni lázításnak hat,
amitől mindenki észnyugalmát félti.
Ezért szellemi közösség kéretik itt
ehhez az őszinte megnyilatkozáshoz,
közösen merjétek vállalni, hogy nincsen
eddig megoldás arra, mit a köz átkoz.
Vagy eszébe se jut, meg se ragad soha,
mert túl kifinomult észjárás kell hozzá,
vagy mert kényelmes meglévő „ragozása”,
s közömbösségben válik élet lapossá.
Olyan is van, amikor túl egyszerű
látszatra egy tapasztalat, de ellentmond
az addigiaknak, vagy csak félreértés,
de részesének hiedelemként szent gond.
Ilyenkor nem akar nevetséges lenni,
így aztán csak akkor fogad bizalmába,
ha hasonlóval már te is traktáltad őt,
kölcsönösen figyeltek egymás titkára.
Aki ezt elhanyagolható ritkának
tartván, ezért számba se akarja venni
esetként, azt hiszi ugyan, jól jár vele,
de így újdonságot fog hidegre tenni.
Comments