Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 868.

868.

Két váltás fontos a történetírásban,

bár erről még mástól nem hallottam szólni,

egyik a csillagmítoszok földre hozása,

a másik, bár megtörtént, nincs róla hír, csak bóvli.

Hogy a csillagképek főszereplők lettek,

alakzataikból hősöket faragtak,

érthető, hiszen nem voltak feljegyzések

az óvilágról, de feltüntették nagynak,

meghatározónak, alapvető időt

betöltőnek, misztikus őshatalomnak

a kevés hagyományt megőrző korszakot,

hol maga a régmúlt látszott csupa romnak.

Nem úgy a következő váltás indoka,

ahol virágzó népeket hódoltattak,

ha szép szóval nem ment, nyúltak erőszakhoz,

saját eszmék helyett közszellemet adtak.

Olyan újat tettek meg egyetemesnek,

mi megtörte az addigi szervességet,

hiába volt nekünk fejlett hitrendszerünk,

sutba kellett dobnunk ezt a képességet.

Persze hogy volt a folyamat mögött érdek,

de háttérben maradt, magát eltitkolta,

megvásárolt híveit hozta helyzetbe,

emberiség üdvét előtérbe tolta.

Eme tanításból ítélték meg aztán

a letiport nép műveltség-gyökereit,

történetét hamis mesére cserélték,

már nem ápolhatta valós emlékeit.

Kiválogatottak hozzájárulhattak

a továbbéléshez, de az elvetettek

idősírba estek, nem szól róluk ének,

fölidézésüktől mai úrság retteg.