Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 876.

876.

Kényelmünknek kiszolgáltatottak lettünk

egyes elemzők szerint, s van is igazuk

mindkét vonatkozásban, az egész mégis

sokkal jobb képet mutat, nem ilyen savanyút.

Mert nincs ingyen jólét, megdolgozunk érte,

a többletet pedig fejlesztésre költjük,

hogy olyan ütemben haladjunk előre,

visszahúzóinkat életből töröljük.

Napi törekvésnek fáradtság az ára:

izommunka a testet veszi igénybe,

az ügyeskedés meg a lelket emészti,

a kettő együtt már alig fér egy lénybe.

Együttműködésre ítéltettünk végleg,

mozaikkockákból rakjuk ki az embert,

név szerint ismerünk értékesebbeket,

nem egyforma cseppek teszik ki e tengert.

Szerves egyensúlynak kellene lennie

kis- és nagyközösségünk szerkezetében,

de ha az megbomlik, helyreáll magától,

nehezebben megy külső természetében.

Hiszen hosszú évezredek során léptünk

egyre tovább világelsajátításban,

párhuzamosan a lehetőségekkel:

a föld jeleskedett azok nyújtásában.

Mely talpunk alattitól jó messze terjed,

önmagába hajlik és nagy gömböt alkot,

földövek szerint határoz meg életet,

saját ritmus szerint hoz-visz jégkorszakot.

Azok között viszont felmelegedések

teszik nehézzé egyes térségek sorsát,

s minthogy sokan vagyunk, képesnek kell lennünk

túlélésre szeletelni a Föld-tortát.